Talán ismerheted azt az érzést, hogy valamit el kellene kezdened, de nem teszed meg. Tudod, hogy nem kerülheted el az adott dologgal való foglalkozást, de nem teszed meg. Inkább mást csinálsz, inkább ötödször is eltolod. De vajon mi az oka ennek? Ha feltennéd a kérdést magadnak mit válaszolnál? Miért halogatod? A saját válaszod meggyőzne téged? Véleményem szerint nem mindig tudunk értelmes, logikus, meggyőző választ adni. Talán a lustaság, a nem-akarom érzés, de ez megfelelő, elegendő válasz? Akár lehet ez is. Ám az én tapasztalatom, hogy akkor teszünk ilyet, ha az adott dolog fontossága számunkra még sem olyan jelentős, mint kellene vagy amit gondolunk róla. De az is lehet, hogy szimplán félünk belekezdeni.

Ha nem olyan jelentős számunkra, akkor valószínűleg – amikor megvalósítjuk – annak olyan is lesz/lehet a minősége. Ami nem fontos, pláne annyira, hogy tologatjuk, akkor arra nem is fogunk sok időt fordítani. Kötelező minimum meg lesz. Ha szimplán nem szeretjük az adott tevékenységet, annak szintén hasonló lesz az eredménye, pontosan azért, mert az utolsó utáni pillanatban fogunk neki, ami a minőségi munkát nem feltétlenül támogatja. Kötelező minimum itt is meg lesz.

Ám ha félünk tőle, csak nem valljuk be – még magunknak sem -, az már egy egészen más tészta. Egy feladat maradéktalan elvégzéséhez több dolog szükséges, szaktudás, alaposság, idő, technikai feltételek, és még biztosan lehetne sorolni. De én azt gondolom nem azért nem kezdünk neki egy feladatnak, mert nem elég jó a számítógépünk, éppen ellenkezőleg, akkor előbb nekilátunk hiszen tudjuk, hogy több időt fog igénybe venni. Inkább a feladat súlyához mérten a tudásunkat ítélhetjük meg kevésnek, azaz alulértékeljük magunkat (lehet, hogy helyesen?). Félünk, hogy nem tudjuk megoldani, vagy nem olyan minőségben, amit elvárnak tőlünk. Ez természetesen stresszt fog generálni.

Érdemes tehát tisztázni, hogy mi áll a halogatásunk hátterében, mert el tudunk jutni akár önértékelési kérdésekhez is.