Az közhiedelemben elterjedt egy mondás a Pillangó-hatásról, ami valahogyan így hangzik: ha egy pillangó megrebegteti a szárnyát valahol a világban, akkor ez tornádót gerjeszthet a világ másik oldalán. Nyilvánvaló, hogy ez nem lehet igaz, hiszen annyi pillangó van a világon, hogy szinten mindig mindenhol tornádó lenne, ami egyébként el is vinné a pillangókat, szóval egy idő után valószínűsíthetően nem is lennének pillangók, akik gerjesztenék a tornádót vagy épp egy helyen csoportosulnának. De még biztosan van pár opció.

De mi van, ha mégis, mi van, ha ez mégis igaz, azaz egy folyton változó rendszerben a sok változó együtt állásakor előfordulhat, hogy egy aprócska változtatásnak/hatásnak (mint egy pillangó szárnycsapása) óriási hatása lehet valahol máshol. Magát a jelenséget egy amerikai matematikus és meteorológus Edward Lorenz írta le valamikor a 60-as években. Amire véletlenül (?) jött rá.

A lényeg, hogy apró változtatással idővel akár magunkon, akár a környezetünkben, akár jóval távolabb, változást tudunk elérni. A távolabbi hatásra sokszor nincsen is rálátásunk, hiszen nem tudhatjuk, hogy egy mosoly és egy köszönöm a postán kinek teszi jobbá a napját, de ugyanígy azt sem tudjuk, hogy egy durva reakció kinek teszi tönkre azt. Amit tudunk (és tapasztalhatunk, ha odafigyelünk rá), hogy egy változtatás az életünkben milyen hatással jár (valószínűleg nem azonnal). Gondolok itt arra, hogy felveszek egy új (és jó) szokást vagy leadok egy rosszat, gondolok itt arra, hogy kilépek a komfortzónámból és új dolgot próbálok ki, gondolok itt arra, hogy időt fordítok magamra, hogy jobban megismerjem magamat. Az önismereti úton találkozhatok olyan dolgokkal, amiket nem tudok egyedül megoldani. De nem is kell, van erre is segítség.

Majd az elindított változás gerjeszt valamit, lehet épp egy tornádót…