Van úgy hogy valami újra vágysz, mert már nem motivál a régi helyzet, már nem hoz magával élvezeti értéket. Mindenáron ki akarsz szakadni egy régi helyzetből és minden más lehetőség kiútnak tűnik. Hosszas mérlegelés után belevágsz valami újba, amiben ott és akkor hiszel, ami mellett ki tudsz állni, amit célként ki tudsz tűzni a zászlódra. Majd szembesülsz, hogy nem egészen erre számítottál, ott is vannak nehézségek, ott is teljesíteni kell.Mégis mi értelme volt? – teszed fel a kérdés saját magadnak az első nehézségek után.

Itt minimum két dolog történhet. Az egyik a bűntudat és önvád, hogy miért kellett ezt tenni, miért nem maradtam a régi kiszámítható helyzetben, amiben már olyan otthonosan mozogtam. Nem volt jó, de legalább már ismert volt. Komfortos volt a régi rossz is. Ilyenkor hajlamosak vagyunk elfelejteni azt, hogy miért is akartunk kiszakadni a régi helyzetből. Azonban ez az út az önbizalom elvesztéséhez vezethet, amikor már nem bízol saját magadban, saját döntéseidben és arra vársz (vágysz?), hogy valaki más döntsön helyetted, mert ő biztosan jobban tudja, ő majd meghozza a megfelelő döntést, ő majd vállalja a felelősséget. A másik hogy szembenézel magadban és azt mondod, igen ez egy jó
döntés volt, átgondolt döntés volt, tisztában vagyok a saját tudásommal, értékeimmel, céljaimmal és ezt is meg fogom oldani, vállalom a következményeket, hisz ezt akartam, hisz ettől is több és jobb leszek.
A döntés a mi kezünkben van, az pedig, hogy a fenti két út közül melyik fog bekövetkezni, az a valós önismeretünk kérdése.